Pályázzatok, versenyezzetek! - Buza Dani kínai élménybeszámolója ::

 

Dani 2007 tavaszától kezdve bontogatta szárnyait a hazai versenyeken (Kutató Diákok Esszépályázatán I. díj, XVI. Tudományos Innovációs és Tehetségkutató Versenyen I. díj).
Hamarosan nemzetközi megmérettetéseken is bizonyította kiváló tehetségét, ezt mutatják a nem hétköznapi eredményei:

    * EU Fiatal Tudósok Versenye - Valencia: különdíj
    * XV. Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciája - Ukrajna: I. díj

Ezen eredmények birtokában jutott el Kínáig. Errõl szól Dani egyéni élménybeszámolója.
Mindezek után nem meglepõ, hogy tanítványunk jelenleg az Európai Szabadalmi Hivatal központjában vendégeskedik november 4. és 8. között.

Kispál István
Felkészítõ tanára
China Adolescents & Technology Innovation Contest
Urumcsi
Buza Dániel


    Az egész úgy kezdõdött, hogy a 2007-ben megrendezett Magyar Innovációs és Tehetségkutató Versenyen elsõ díjat kaptam. Ezt követõen több versenyre is kijutottam, a Magyar Innovációs Szövetség segítségével. A legutóbbi ezek közül a CASTIC verseny volt, melyet Kínában rendeztek meg Urumcsi városban.
    Mikor elõször hallottam ezt a nevet, bevallom, nem tudtam, hol van. Most már tudom: Kína észak-nyugati részén. Utólag nagyon örülök, hogy nem egy ismertebb, keleti parti városban rendezték ezt meg, így láttunk olyan helyeket, ahol európai ember nem igen jár. Szó szerint csodálkoztak ránk a verseny helyszínén. De mi is meglepõdtünk, hiszen õk sem a "tipikus" kínaiak, azaz alacsony, egyforma emberek voltak. Jobban hasonlítottak a mongolokra, mint a kínaiakra. Az idõjárással általában nem volt gondunk. Urumcsiban szerencsére nem nagy az eltérés a magyarországi idõjárástól, annak ellenére, hogy a sivatag szélén van.
    A verseny három napja alatt reggel 10-tõl délután 5-ig folyt a vetélkedés, közben megismerkedhettünk a többi országból jött versenyzõkkel és a diáksegítõkkel. A világ minden tájáról érkeztek emberek, és így kultúrák is találkoztak. Például az ázsiai országok képviselõi nem értették, miért bajlódunk a pálcikával evés közben, csak késõbb jutott eszükbe, hogy mi otthon nem azzal eszünk. Ettõl függetlenül nem kaptunk kést, villát, szerencsétlenkedtünk tovább (ezzel igen jó kedvre derítve a többieket) a pálcikákkal.
    A verseny mellett izgalmasnak tartom magát az utazást és az ottlétet. Különösen azért, mert a diáksegítõk (általában helyi angol szakos egyetemisták) nagyon gyorsan el tudták velünk feledtetni, hogy egymással küzdeni jöttünk. Ezért többet nem is írnék a versenyrõl, de mint már említettem, az úgy is csak három napig tartott, és mi nyolc napig voltunk Kínában. Nyolc napig, de ezt most nem merném kifejezni órában, mert az idõeltolódás bizonytalanná tett. Fõleg azért, mert ebben a hatalmas országban mindenhol a pekingi idõt használják. (Urumcsival kettõvel "korábbi" idõzónát kellene alkalmazni.) Ez így egyszerû, de mire mi kiderítettük, hogy miként van ez...


    Két nagyon furcsa, szokatlan helyen is jártunk. Az egyik egy Turpan nevû város, ez már jóval beljebb a sivatagban található, itt már nagyon meleg (még délután öt órakor is 68 fok) volt. Ez az ott élõket persze nem igazán zavarta, sõt külön örültek, mert nekünk igen sok vizet tudtak eladni. (Egyébként ott a vizet nem behûtve, hanem -10 fokra lefagyasztva árulják.) Én is vetten 1 jüanért (Kína hivatalos pénze), azaz nagyjából 21 forintért fél litert. Igazán nem volt drága, az árakra késõbb visszatérek. A másik igen szokatlan hely maga Peking volt. Odafele csak két órát, de visszafele egy fél napot ott töltöttünk. (Ez alatt megnéztük az olimpia stadiont is.) Az elsõ élményünk, melyet a repülõbõl kilépve éreztünk, az a pára volt. Nagyon magas a páratartalom, ténylegesen harapni lehet a levegõt. Sõt, a Napra is rá lehet nézni, fénye halvány, narancssárga volt...
    A Nappal kapcsolatban több élményünk is volt. A legnagyobb, az egy olyan napfogyatkozás, melyet hazánkban is észlelhettek. Ott én nem az észlelhetõ szót használnám rá, hiszen ott 96%-os napfogyatkozás volt.
    Az árakról. Magához a pénzhez való hozzájutás sem volt egyszerû, mi csak kint váltottunk, ott a dollár aranyat ér. Nyugtát sehol nem kaptunk, kérni nem is igen mertünk. Ott ugyanis mindenbõl lehet alkudni (sõt szinte elvárás). Egyik útitársam, Péter annyira belejött, hogy Pekingben már 50 jüanról 5-re is tudott alkudni. Még az épített boltokban sincs ár kiírva, minden alku tárgya. Nem is beszélve a piacokról. Egyébként a piacok úgy jönnek létre, hogy este 8-9 óra felé kipakolnak a fõutca közepére asztalokat, székeket, és kezdõdik a vásárlás. Nemcsak áru cserél gazdát estérõl-estére, hanem például étkezéseiket is jobb szeretik ott megenni. (Mi meg inkább olyat ettünk volna, ami kicsit is hasonlít az általunk ismert ételek bármelyikére, de errõl késõbb.) Egyébként a piacon minden kapható. Bármely standon (függetlenül attól, mit árul) megtalálhatóak a kések. Volt, ahol csak pár tucat feküdt, de a kést áruló standokon néhány száz kés sem kirívóan sok. De sokkal érdekesebb dolgok is elõfordultak, mint például elektromos sokkoló, vipera, lõszer, golyóálló-mellény, maroklõfegyverek... Kíváncsi lennék, hogy mit lehet szerezni az alvilágban, ha ez mind kint van a nyílt utcán...
    Amivel pedig a legtöbbet találkozik az ember élete során, itthon és Kínában is, az az étkezés. Sokan azt hiszik, amit itthon egy kínai étteremben kapnak, az igazi. Elárulom nekik nem az. Fentebb említettem, hogy már legelsõ étkezésünknél komoly akadályba ütköztünk. De hát ha "Rómában jársz, tégy úgy, mint a rómaiak", akkor, ha Kínába mész, tanulj meg pálcikával enni. A végére egyébként egész jól belejöttünk, de azért ez még mindig nagyon lassúnak számított. Ami egyébként nem akkora baj, mert annyira szokatlan, amit esznek, hogy azt már-már néha kedvünk lett volna az "ehetetlen" jelzõvel illetni. És nem jártunk volna messze a valóságtól. Ott ugyanis még a rizs sem az, amit gondolnánk, azt is túlfõzve, masszaszerûen fogyasztják. A többirõl pedig ötletünk sem volt, mi lehet, és a legtöbb, amit meg tudtunk egy ételrõl, az az, hogy nagyjából milyen állatból készülhetett (tengerben élõ vagy szárazföldi emlõs, esetleg kutya). A fûszerezés és az egész elkészítési módja is nagyon más, mint vártuk. Ebbõl kifolyólag 6 kilót fogytam.
    Egyébként több mindentõl tartottunk az utazás elõtt és közben. De egyik félelmünk, hogy akár az utcán megtámadnak és kirabolnak minket, röviddel az országba érkezésünk után szertefoszlott. Még pedig azért, mert mindenhol látni lehetett a rendõröket és a biztonsági embereket. Az utcának ténylegesen minden négyzetcentiméterét figyelték, és az olimpia miatt örizték a rendet. Késõbb megtudtuk, hogy ez azért van így, nehogy a megnyitó elõtti napokban (hazaérkezésünk után négy nappal nyitották meg az olimpiát) bármi történjen Kínában, fõleg ne külföldiekkel, még a Pekingtõl 3000 kilométerre lévõ Urumcsiban sem. Persze jó volt mindig tudni, hogy biztonságban vagyunk, mégis az állandó megfigyelés engem személy szerint zavart...
    Remélem, még véletlenül sem tûnik úgy, hogy rossz volt kiutazni! Minden apró kellemetlenséget kellõ nagyságú humorral fogadtunk. Mindent összegezve, nagyon megérte kimenni Kínába. Szokatlan világ, de örülök, hogy ha felszínesen is, de megismertem. Elköszönésként üzenem a többi tanulónak: Pályázzatok, versenyezzetek!


Author: fizika on szerda 05 november 2008 - 18:07:29
Hozzászólások: 0

Oldal létrehozási idő: 0.0312 másodperc, 0.0050 lekérdezési idő.